Hogyan ne legyél egy állat

A múltkor már megosztottam pár nézetemet az emberrel kapcsolatban és most kicsit részletezném, hogyan is gondolom az emberként viselkedést az átlagos hétköznapokon.
Ezt a témát már rengetegszer olvastam másoktól és a nagyja szépen megfoglamazott írás volt.
Ami nekem nem tetszett, hogy úgy van megközelítve és leírva, mint egy olyan állapot, ami a mindennapok felett áll - halandónak nagyjából elérhetetlen.

Sajnos ez tényleg így is van - legtöbbünk annyira rabja az érzelmeinek, hogy nagyban korlátozott minden területen - , bár attól függ honnan nézzük.

Az élet egyszerű, de jelenleg olyan világban élünk ahol az értékek teljesen mást testesítenek meg, mint amit valójában kellene.
Mindenki dolgozik, keresi a pénzt - milyen tömören is fogalmaz a nyelv - majd vásárol belőle dolgokat, amitől reméli, hogy boldog lesz.

Mindenki valami nagy dolgot szeretne elérni, de elfelejti, hogy azok csak úgy nem teremnek, kis dolgokból állnak össze.

Minden építő elem kicsi, méretükkel ellentétben a legnagyobb jelentőségűek,a híd is összeomlik ha az alapanyag nem elég erős.

Lusták vagyunk és nem akarunk/teszünk eleget.

Semmiért.
Még magunkért sem.

Az emberek nem tudnak gondolkodni, nincs idejük szeretni, tisztelni régen elfelejtettek, legyen az bárki vagy bármi.

Ha valamit el akarunk érni többféle képpen lehet próbálkozni.
Tagadhatjuk a dolgokat aminek az ellenkezőjére vágyunk, amivel sokra nem megyünk, csak egy ellenérzést fejtünk ki saját magunkal szemben, ami egy idő után rombolja az önértékelésünket.
Vagy tehetjük a mondani valónkat jövő időbe, amivel még annyit sem érünk el, hiszen így csak azt fejtjük ki, ami majd egyszer lesz és ez is így egy "fiókba" kerül.
A helyes megfejtés a kijelentés, a kitűzött cél jelen idejű megfogalmazása, ezzel agyunk elfogadja a hozott döntést és könnyebben elérjük a kívánt "jövőbeli" hatást.

Ezzel a felfogással lassan felépíthetjük önbizalmunkat, ami alapvetően szükséges egy egészséges élethez.
Ha nem vagyunk magunkkal elégedettek, akkor hogyan szeretnénk mást boldoggá tenni, ha még magunkat sem tudjuk.

Életünk minden területén törekedjünk a mértékletességre, a szokásoktól ellustulunk.

Aki nem érzi magát boldognak általában hiánypótló cselekvésekkel próbál túllenni rajta.
Ez csak tüneti kezelés, nem szünteti meg a problémát.
Az egyetlen működő megoldás annak felismerése, hogy a boldogság nem hiányzik, csak egyszerűen átsiklunk rajta mindennapi életünk során.
Ki ne emlékezne arra, hogy a gyerekek milyen élvezettel töltik az idejüket.
Nekik még nincsenek "szabályokhoz kötve" a megnyilvánulásaik.

Az érzelmeik illetve azok lecsengése is követendő példa lehetne.

Manapság alig látni olyan embert, aki tiszta szívből a pillanatban van, nem merjük átélni leginkább az önbizalomhiány miatt, túlságosan függünk mások véleményétől, félünk a reakcióktól.
A félelem is egy reakció, tanult viselkedési forma.

A félelmeink mindig egy át nem élt érzelemre vezethetőek vissza.
Ez annyit jelent hogy jövőbeli kivetülések a jelenre vonatkoztatva.

Érzelmeink fontosak számunkra, ne akarjuk kizárni őket, azzal rengeteget vesztünk.

Szükséges hogy a jelen pillanatában átéljük őket, de ami már beidegződés, hogy az érzés elmúlta után akár jóval hosszabb idővel is ugyanúgy "lovagolunk rajta", mint mikor történt.

Az egymás iránti tisztelet egy másik - legnagyobb - probléma, amivel napi szinten találkozok. Nem tekintjük egyenrangúnak a többi embertársunkat, lenézzük őket, nem hagyunk nekik életteret, vagy nem osztjuk meg a miénket velük.

Az egyik igaz mondás úgy szól hogy :
Csak olyant tégy, amit mástól elvársz.

Ezzel a probléma csak annyi, hogy nem vagyunk felnőttek.
Nem gondoljuk végig tetteink következményeit, illetve nem vállalunk felelősséget értük.

Egy láthatatlan burokban élünk a saját kis világunkban és nem figyelünk a körülöttünk lévőkre.
Eleresztettük gyermeki énünket, mely mindenre figyelt, kíváncsan vizsgálta a történteket.

Legyünk újra gyerekek, kérdezzünk meg mindent, érdeklődjünk a lehető legtöbb esetben, próbáljunk ki ezer meg egy dolgot, mintha sosem ismertük volna.

De tegyük mindezt egyedül, ha valami kérdésed támad, keresd meg rá a választ, ellenőrizd le, figyeld meg más szemszögből és újra gondold át a miérteket.

Így a lehető legbiztosabbak lehetünk benne, hogy talán az igazi okokat fedezhettük fel.

Tegyük értékrendünket újra sorrendbe, vizsgáljuk meg minek mekkora súlya van életünkben, és ha valami nem megfelelő, legyünk emberiek és rendezzük át.

Legyünk saját magunk urai, és ne csak egy ócska rongybaba, amit úgy rángatnak mások ahogy szeretnének.

Nem hangzik valami jól?
Pedig ez így van jelenleg is, csak nem veszed észre, nem figyelsz magadra és a körülötted lévőkre.
Egy bábú vagy, mert félsz önmagad lenni és elbújsz a ruha alatt.
Nem vagy következetes, csak felületes, hol marad a tisztelet, ha mindenhonnan elkésel, mi a helyzet a szeretettel? Hogyan is tudnál szeretni mást, ha önmagadat sem fogadod el.
Nincs önbizalmad, a saját döntéseidet megkérdőjelezed.

Változtass rajta, legyél lényegre törő, használd a fejed, és ismerd meg magadat és másokat.

Gondolkozz.

Ne csak kósza hangok cikázzanak a fejedben, legyen is céljuk, használd őket, ha már megadatott.
Minél több megfejtendő feladat cikázik a fejedben, annál jobban fogod magad érezni.

Ne legyél lusta, tegyél azért hogy élvezd az időt, amit eltöltesz.

Ajánlott tartalmak :
Rengeteg könyv :)

Szeretettel :
ManfortheEarth